Jan Neruda (1834–1891)

Monarchiaspotting. Neruda megbízhatóan szállítja nekünk a kellemetes életképeket a XIX. század Prágájából, közelebbről annak Malá Strana nevű városrészéből, ahol ugye (mint a városrészek többségében) mindenféle emberek élnek: soványak és kövérek, gazdagok és ágrólszakadtak, mulatságosak és tragikus lelkületűek, égimeszelők és kis köpcösök, meg a maradék. Sokféle emberhez sokszínű elbeszélői tehetség dukál, így hát Neruda is ír show more mindenfélét, akadnak itt komédiák, akadnak tragédiák, a hang hol kedélyes, hol szentimentális, hol pedig lírai. Látszik, az író szereti főhőseit, annyira szereti, hogy meri őket előnytelen profilból is mutatni. Miközben látjuk a kisstílű gyarlóságokat és stikliket, kirajzolódik a korabeli Prága, ahol németek és csehek élnek együtt, de mindannyiuknak Ferenc Jóska a császár, és ahol a kultúra még német ajkú, de már ébredezik a cseh nemzeti érzület is. Finom miliő, de azért a polgári/polgárosodó felszín alatt ott pislákolnak a bűnök, a földönfutók és koldusok kiszolgáltatottsága, vagy épp az antiszemitizmus*. Neruda jól ragadja meg mindezt – azon kevés író közé tartozik, akinek szövegei túlélték a klasszikussá válást, és többségük ma is elevenen szólal meg.

Mondjuk az utolsó szöveget kispórolhatták volna.

* Például ha „megjelennek valakinél a zsidók”, akkor az csakis azt jelentheti, hogy csődbe megy az illető. Ettől úgy tűnhet, a zsidó valamiféle keselyű, aki a más baján élősködik, holott arról van szó, hogy ezek a prágaiak csak akkor keresték a kapcsolatot az izraelita közösséggel, amikor pénzre volt szükségük. Ez volt az egyetlen pont, ahol a két tökéletesen elkülönült halmaz érintkezett. show less

Davvero carini questi racconti praghesi di Jan Neruda! Purtroppo il primo e l’ultimo, decisamente molto più lunghi di tutti gli altri, mi hanno annoiato un po’, facendomi abbassare il voto finale all’intero libro. Tra questi due, però, delle perle di raccontini, brevi brevi, tutti molto belli, proprio una delizia da leggere! I miei preferiti sono stati “I signori Ryšànek e Schlegl” e “Hastrman”, bellissimi!
La trame sono semplici, anche se comunque alcune molto interessanti. show more Quello che conta sono però i personaggi, così veri anche nelle storie più assurde!
M’è piaciuto poi anche molto lo stile di Neruda, fresco, spiritoso, spesso squisitamente ironico. :)

https://www.naufragio.it/iltempodileggere/9158 show less

chata

chata