Christoph Ransmayr

Alle eventuell aufkeimende Kritik wird fortgespült von entzückendster und rundester Poesie und messerscharfer Sprachgenauigkeit, die mit den schönsten Blüten der Phonetik selig Ringelreihen tanzt. Diese Episoden, Szenerien, Kurzgeschichten, Momentaufnahmen... wieimmer man sie nennen will: ich fraß mich hindurch wie die Raupe Nimmersatt und rülpste Glückseligkeit des berauschten Lesers. Ich blinzelte ein- zweimal, als in weiter Ferne die kleine Nervensäge mit dem "Kitsch"-Schild show more auftauchen sah, aber die war so schnell platt gefahren von den vielen, vielen Stellen, bei denen man während der Lektüre allen Menschen in die Rippen hauen will und "Ich muss Dir das vorlesen!" kreischen will, dass ihr Blut gar keine Zeit hat zu spritzen und man unberührt trockenen Fußes weiter über die Wortebahn um die Welt rauscht. show less

A traveller from Rome arrives in a small port on the Black Sea coast, in search of the great poet Naso, who has been exiled there by the Emperor, and is now rumoured to have died. But this isn't Augustan Rome as we know it - or at least not unless Roman historians were keeping very quiet about things like bus stops, P.A. systems and cinema projectors. And there seems to be something oddly familiar about the names and stories of the butcher Tereus and his wife Procne, the carpet-weaver show more Arachne, the shopkeeper Fama, the ropemaker Lycaon, and the rest of the local inhabitants. Could it be that Naso's great lost book has embedded itself into the structure of the world itself?

A clever, interesting, and rather strange book, but a satisfying and thought-provoking (even prescient) one as well. Lots to reflect on about the power of great narrative and the problems of climate-change, populism, authoritarian government, anarchy, refugees, etc. And a very useful reference section at the back for those who can't keep track of every single character in Ovid and what happened to them. show less

A verse-novel about two Irish brothers on a quest to climb a perhaps-imaginary mountain in the Kham region of Tibet. Lots of graphic climbing detail, lots of abstract speculation about spiritual connections between oppressed peoples and the landscape they live in, a love-affair between the narrator and a nomad woman, back-story about growing up in rural Ireland with a single father who tries to compensate his humiliation at the failure of his marriage through fantasies of taking the field show more against the English as an IRA volunteer.

At times it veers dangerously towards becoming either Father Ted or Tintin in Tibet, but it's saved by the captivating energy of Ransmayr's free verse and the power of his descriptions of the experience of being on a mountain. show less

Az angol Cox, korának legnagyobb órásmestere Kínába érkezik, hogy a császár kívánságára elkészítse minden idők legelképesztőbb szerkezetét: az órát, amely legyőzi a múló időt, így igájába hajtja az örökkévalóságot. A szöveg első élménye az idegenség – Cox és három társa európaiként belehullik egy teljesen ismeretlen, felfoghatatlan kultúrába, aminek csúcsán a császár áll. A császár, kinek hatalma végtelen, kegyei és kegyetlensége show more már-már isteni érthetetlenséggel nehezednek környezetére, és aki (ismét egy isteni attribútum) nem érvekkel, nem logikával, nem politikával, hanem puszta akaratával kormányozza népét. Látszólag el se lehetne képzelni különbözőbb embereket, mint a császár és Cox mester, de végeredményben annyira nem is különböznek: mindketten magányosak – csak amíg a császár önnön határtalan hatalmába van bezárva, addig Cox a gyászba, ami lánya halála óta nem hagyja nyugodni –, és mindketten kényszeres igyekezettel próbálják szolgálólányukká tenni az örökkévalóságot. De ugyan miért? Hiszen aki magányos, annak az örökkévalóság csak örökké tartó magányt tartogat.

Ransmayr könyve épp olyan, mint amilyennek Cox óraműveit elképzelem. Csupa finoman kimunkált fogaskerék, elegáns, halk rugó: egy kiegyensúlyozott, bonyolult, hibátlan szerkezet. show less