While I liked Bank's Culture novels a lot back when I read them 10 years ago, this one failed to grip my attention. Who are these people that find The Wasp Factory shocking or disgusting or horrific? Cruelty to animals seems like a regular thing for some kids growing up on the country side, and lots of the stuff that happens feels generic: imbue small animal skulls with protective powers, etc. Been there, done that.

Bank's short book seems devoid of any purpose. As horror if falls short. It lacks the urgency of We Have Always Lived in the Castle - probably because it feels like Banks simply amused himself writing this, it has his mischievous boyish smirk all over it, whereas Shirley Jackson was basically writing about her own agony. The language is okay, Banks is a smooth writer, but this book simply started to feel boring & repetitive after page 30. I DNF'ed at 40%.

After I stopped, I read some spoiler reviews of this, and boy, I'm glad I stopped. Psychological depth zero, and the entire set-up of the story hinges on one ludicrous idea.

More reviews on Weighing A Pig Doesn't Fatten It ( )

DNF. If I wanted to experience animal cruelty, I can go to the"meat aisle" at the grocery store. F*cked up characters. ( )

An amazingly competent debut - but then this author is generally amazing. The weirdness is laid out at the start and then the gruesome intrigue is maintained until the slightly weak ending. ( )

Although this book is one of the most horrific and disturbing books I've ever read, I give it 2 stars rather than 1 due to the insane and cathartic ending as well as the poignant points about civilization and life sprinkled throughout. Still disgusting, though. ( )

Ez a könyv nem attól félelmetes, hogy naturális erőszakot tartalmaz - bár persze tartalmaz azt is. Sokkal inkább metafizikai értelemben riasztó. Attól, hogy képes az őrületet valami koherens rendszerként interpretálni, olyan állapotként, ami voltaképpen a maga módján logikus, élhető szisztéma. Ez pedig egy nagyon mély félelmünkre reflektál: arra, hogy az őrült nem valami idegen, valami démoni, hanem egy közülünk, csak épp az életvezetési szabályai mások. Frankről sem mondanád meg, hogy háromszoros gyerekgyilkos, és létezését a Darázsgyár misztikus gépezetéhez kapcsolódó rítusok strukturálják. Pontosan meg tudja ítélni, meddig mehet el, hogy környezete még normálisnak lássa. Képes a türelemre, a színlelésre, a ravaszságra, messzire néz, ha tervez. Más bolondokat józanul, éles szemmel elemez, a saját őrültségében viszont nem ismeri fel a megbolondulás jegyeit - egyetlen lehetséges világrendező elvnek látja, olyasvalaminek, ami pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Társadalmi értelemben Frank talán amorális figura, de saját rendszerén belül nem az: egyszerűen máshogy morális. Konzisztens - és ettől félelmetes.

A vége mindazonáltal kis csalódás. Erőteljesebbre számítottam. ( )